2013. február 6.


13. február 6.

Újra együtt

Ki tudja, miért, a mai nap csudára építős volt. Csongi hamar leszögezte, kellene egy vár. Tett szót követett, hamar csatlakozott az építőmesterek krémje: Peti (akinek a húga még nem ovis), Béci és Áron. Szaporodtak az asztalok, tömörödtek a székek, rendre nőttek a tornyok. 
Mivel hogy szék, asztal nem sok maradt a többiek számára, komoly teret kaphatott a kreativitás, akár a szegények konyháján. Fülöp például szőnyegekből készített labirintust. Mikor már az egész szoba olyan volt, mint a Diego standja a BNV-n, akkor összehordta őket egy kupacba, majd rítusosan és szerencsére csak jelképesen elégette őket. Közben fennhangon bizonygatta, hogy nem tehetett mást. A szertartás után odament Tintához és beavatta:
- Tudod, hogy halt meg a Kormi? Először remegett, aztán így eldőlt, aztán még kicsit élt, aztán meg meghalt. Hát így.

          Miután túl voltunk a reggeli rágcsán, menetrend szerint jött a tömeges szomjazás. A gyerekek a kiürült tálakat kivitték Memének a konyhába, és kántálni kezdték mind egyszerre:
- Kérek szépen inni! Kérek szépen inni! - Ilyen egyszerű volt a dal, mégis monumentális. Meme keze fürgén cikázott a poharas szekrény és a vízcsap között, közben visszakántált:
- Kérek szépen enni! Kérek szépen enni! - A két szólam csak tovább emelte a színvonalat.

          Samu és Gergő a két világjó barát versenyugrást rendezett. Az asztalról igyekeztek elugrani az öltöző végébe. Samu mindig úgy rendezte, hogy ő nyerjen és nagyon rossz néven vette, ha Gergő ezen változtatni próbált. Mikor tizenkettedszerre újságolta Tintának, hogy övé lett a győztes kupa, Tinta csak annyit mondott alig felpillantva a munkából:
- Lehet, hogy megint te nyereted a kupát, de az is lehet, hogy közben elvesztesz egy barátot.
Samu rögtön értette, miről lehet szó, mert Gergő közben már messze ment tőle. Ő utánaszaladt és odasúgta neki jó hangosan: - Gyere, most szerintem te fogsz nyerni!Végül olyan jól sikerült a kibékülés, hogy Meme egy idő után megkérte a fiúkat, hogy kicsit csiszolgassák már a nagy bútorlapot, ami egyszer majd jó lesz valamire.

          Míg mostanában Csilla sokat betegeskedett, Kende - felfüggesztve a vele való kizárólagos barátságot - egyre csak Mónikával játszott, sőt székkörnél, evésnél és mesénél is mellé ült. Most, hogy visszajött Csilla, Mónika viszont épp azóta hiányzik, visszaállt az eredeti barátság vagy mi. Az építőfiúk által meghagyott asztalokból Kendéék gyönyörű házat építettek, színes anyagokkal letakarva.
-Ez az Állatok háza.- magyarázta Kende. - Mi vagyunk az állatok a Csillával, az Anettel, az Orsival és a Csillával.

          Peti, akinek már az oviba jár a kishúga, ma rákapott a körmöcskézésre. Talált egy négyágút, amire fehér fonalat rakatott. Tinta elmondta, hogy ha már csak kicsi lesz a fehérből, lehet hozzákötni más színt is. Peti nagyon várta és percenként kérdezte: most már jó? Mikor végre szürkére válthatott, gyönyörködve nézte művét. - A fehér olyan, mint a hó, a szürke meg olyan, hogy ott elolvadt már a hó - ismertette csodálóinak. Munkája közben időnként odapillantgatott a készülő kirakóra és megkérdezte: Igaz, hogy nem lehet mindent előre kikövetkeztetni?" Tinta és a mellette segédkező Marci a meglepetéstől egyszerre mondták: "Igaz".

          A két pici lány Dóra és Kiskata tovább szőtték a jóbarátságot. Egész délelőtt együtt viháncoltak. Dóra még a gyönyörű, új nyakláncát is megosztotta Katával. Aztán valami komolyabb hangvételű nézeteltérésük lehetett, mert Kata igen mélyre nyomta fogai mintázatát Dóra karjába. Meme és Tinta még javában csóválgatták a fejüket, mikor a két lányka már nevetgélve zörgött az edényekkel a kiskonyhában.
Az ilyen barátságok folyását nem tudja követni már két kérgesedő fej.

         A nap fénypontja a boszorkánylépcső-készítés volt, aminek csak az tudott véget vetni, hogy elfogytak a felvágott krepp papírok, amiket Meme és Tinta eredetileg egész hétre szánt.

Nincsenek megjegyzések: