2013. január 14.


Január  14. hétfő
Meme gyakran áll elő ilyenekkel Tintának, hogy „figyúúú, tudod, mit találtam ki, hogy mit akarsz csinálni?” „Na, már megint mit akarok?” Most éppen azt akarta, hogy egy nagy lapra rajzoljon egy fát, amin mind a négy évszak rajta van és rá lehet biggyeszteni a gyerekek szülinapját úgy, hogy ők is jól lássák, mit is jelent mindez. Így készülgetett a rajz már vagy három napja.  A kis Szergej kötelességének érezte, hogy a rajz minden mozzanata rögzítve legyen valakinek az emlékezetében, főleg az övében. Ennek érdekében a teljes játékidejét rááldozta, hogy Tinta kezét figyelje.
A jó havasra sikerült hétvége után ketten is visszatértek az oviba hosszú távollétből: Déni, akinek nem rég született még egy tesója és Samu. Neki ugyan mostanában nem született testvére, de van itt az oviban egy olyan, de olyan jó barátja, hogy akár a tesója is lehetne. Ő pedig Gergő, akinek viszont szintén született nemrégiben egy egészen kicsi testvérkéje. Samu és Gergő olyan mesterei a figyelemnek, hogy teljes mértékben képesek kizárni a figyelmük tárgyán (azaz egymáson) kívüli összes tényezőt. Ha együtt játszanak, gyakorlatilag lehetetlen megszólítani őket. Tinta emlékezete szerint az eddigi rekordjuk az volt, amikor tizennégyszer is tudta mondani hangosan, hogy „Gergő!”, anélkül, hogy kettejüknek akár a pillája is megrezdült volna.
A játékidő kellős közepén halljuk ám, hogy valaki sír. Peti volt, de nem a múlt heti szülinapos, hanem az a Peti, akinek a bátyja tavaly ballagott az oviból és azóta is szeret visszajárni, főleg ha pisilnie kell, míg Petire vár. Szóval ez a Peti csendesen sírdogált. Pár perce már kapta a gyógypuszikat a homlokára, hogy elmúljon  a fájás, amikor kicsit mosolyogva mutatott a fején valamivel odébb, hogy „nem is ott fáj, hanem iiitt!” Úgy néz ki, helyrejön a fiú feje.
A délelőtti festéskor annyira szép festmények születtek, hogy Meme és Tinta nem győztek ámulni. De az egyiknél Meme már nem is tudta magát türtőztetni és felkiáltott: „Mióta szeretnék már egy ruhát ilyen mintával!” Tényleg gyönyörű volt. Ha Memének összejön, az egész szivárványos meseország ott díszeleghet majd a hasán.
Az öltöztetés így télvíz idején mindig nagy tanítómester türelemből és állhatatosságból. Az óvó nénik már jó ideje töprengnek, melyek is ilyenkor a legkedvesebb ruhadarabok, amelyekkel a szülők és/vagy a gyermekruha-tervezők meg tudják örvendeztetni őket. Az abszolút első hely még kérdéses, de az ötujjas kisgyerekkesztyű, a fűzős kisgyerekcsizma, a sokgombos kisgyerek-kardigán és a szoros nyakú kisgyerek-pulóver mindenképpen a nagy esélyesek között vannak.
Mire a mese után felöltöztették a gyerekeket és Tinta  végre kiért a kertbe, a gyerekek már építettek egy hóembert és már csak az orrát illesztgették. Marcsi szánkóján ketten is ültek várva a megfelelő igásállat felbukkanását. Tintát alkalmasnak találták. De a szánkó, amit Marcsi tavaly kapott a Jézuskától, nem így volt vele: szándékosan fékezte magát és a kanyarokban nem akart fordulni. „ Nem megy gyerekek!” – lihegte Tinta – „egyszerre csak egyet tudok húzni, mert nagyon lomha ez a szánkó!” Marcsi a szánkó védelmére kelt:”De ezt tavaly kaptam a Jézuskától!” Nem volt mese, repülnie kellett két gyerekkel is.
Holnap lesz Kata szülinapja. Valószínűleg megérezhette ő, hogy legutóbbi vendégi státusza Peti szülinapján nem volt éppen sportszerű – lévén sosem játszik vele meg ilyenek – így kitalálta, hogy az ő szülinapján viszont mindenképpen Peti lesz az egyik vendég. Holnap a szemünk előtt áll helyre az univerzum rendje, kérem alássan!

1 megjegyzés:

gitta írta...

nagyon köszi ezt is!!! :) :) :)