2013. január 23.

2013. január 22. kedd

Ma Panna szülinapját ünnepeltük volna, de sajnos megbetegedett, így reggel nővére, Timi nélküle érkezett. Nem volt nagyon elkeseredve (mert még nem tudta, hogy másnap már ő is otthon marad). Evéskor Tintának és az asztaltársaságnak a nagymamájuk kertjéről mesélt, mert a sütiben lévő áfonyáról eszébe jutottak a gyümölcsök. "Nagyon sok gyümölcsfája van ám a nagymamámnak! Van cseresznyefa, áfonyafa meg uborkafa meg ilyenek!"

Béci reggel végre behozta a papírautót, aminek alkatrészeit ki lehetett nyomkodni egy papírból és ragasztás nélkül összeilleszteni őket. Mikor alaposabban megnézegettük hozzáfűzte: "Ez igazából díszkocsi!" Nemigen értettük, ez mit jelenthet, de gyorsan még azt is hozzátette, hogy olyan nehéz volt összerakni, hogy még Apa sem tudta megcsinálni, csak Anya. Na, így már kapizsgáltuk. 
     
Kende és Csilla attól a pillanattól egymásra találtak, hogy elkezdték az ovit és azóta is jóbarátok, vagy mi. Igazából egymásért járnak óvodába. A reggeli integetésnél Csilla az anyukáját búcsúztatta az ablakban, aki már épp el is tűnt az autóval, mikor feltűnt Kendéék kocsija és fürgén le is parkolt, nehogy elszalassza a remek alkalmat. Kende kiszállva az autóból rögtön észrevette Csillát és látván, hogy neki integet, egyszerűen átrepült a kocsitól az oviig. Mikor beérkezett, megmutatta a kezében lévő, Tinta számára fajilag beazonosíthatatlan  állatkát: "Ez egy bulimanó! Olyan, mint Csilláé. Nekem csak néhány darab van belőle, de neki tizenöt!Nekem viszont kukabúvárból van huszonhárom!Bár Tinta azokat is láthatta volna!

Samu a székkörben mindig barátja, Gergő mellé ül. Meg minden más alkalommal is. Most is ott susmorogtak, miközben Samu ujját szopogatva Gergő haját csavargatta mutatóujjával, ami senkit sem szokott zavarni. Ma azonban kicsit túlcsavarta a haját és Gergő kicsit fölkiáltott.Később Meme különültette őket, mert lehetetlen volt, hogy másra is figyeljenek egymáson kívül. Samu bánatában a mellé kerülő gyerek fején folytatta fodrászművészetét.

Mónika ikertesója, Balázs már eleve úgy érkezett, hogy ő tűzoltó-nyuszi. Mivel ilyet még senki sem látott, nem tudták, milyennek is képzeljék el. Hogy megkönnyítse dolgukat Balázs ferdén föltekert egy szőnyeget, ami nagy ceruzához hasonlított. Ez volt a tűzoltótömlő, amit a vállára vett, végét maga elé tartotta és közben hangosa mondogatta: "nyusz-nyusz-nyusz. 

Bence imádja az ovi állatkái közül a kis kost. Amint oviba ér, rögtön leveszi a polcról és viszi magával mindenhová egészen pakolásig. Akkor aztán azonnal visszateszi a polcra és diadalmasan jelenti mindkét óvó néninek külön-külön, hogy "látod, a Kiskos már elsőnek a helyén van!" De Bence jó pár napja beteg és nincs oviban, így a Kiskossal se játszhat. Meme ezért lefényképezte neki telefonjával az imádott állatkát és elküldte anyukájának üzenetben. Anya meg is mutatta Bencének, aki hosszasan simogatta otthon a telefon kijelzőjét.

A nap befejezéseképpen Meme és Tinta elvitte a gyerekeket a messzi játszótérre, hogy jól kilevegőzzék magukat és kicsit lehűljenek a kedélyek. Ez tényleg sikerült, mert csudára hideg volt odakinn. Ennek ellenére remekül ment a játék. Gergő és Samu mindenesetre megfogadták, hogy ha másnap is idesétálnak a játszóra, akkor ők nem fognak oviba jönni, mert itt nagyon unalmas, mert itt nem lehet játszani, mert itt nincs legó.

Nincsenek megjegyzések: