2010. szeptember 7.

Megvan az engedély, hurrá!


Ez nem olyan szép és izgalmas kép, mint az előző bejegyzésben láthatóak, de szívünknek igen kedves!

Azért egy kis mese kívánkozik mellé:

Jutka 2-re bement az önkormihoz, mi sok gyerekkel játszóztunk.
Eltelik egy óra, Jutka sehol. Persze kezdődött az agyalás, mi lehet? Vészforgatókönyv...
Aztán Ági helyrerakta a kezdődő pánikot egy perc alatt: " Csajok, csak pozitívan, küldjük a jó rezgéseket..."
5 percen belül megjelent Jutka az utca végén. Ránk se nézett, totál el volt gondolkodva/zombisodva. Mi meg összenéztünk: Jesszus, most mi van!?
Mikor hallótávolságba került, elkezdtük kiabálni:
- Nnnaaa, mondj már valamit! Mi volt?
Jutka egy laza félmosollyal:
- Itt van a táskámban, megkaptuk, tök sima volt. Csak ki kellett nyomtatni és aláíratni, azért tartott ennyi ideig."
- Hurráááá, yuppie, de legalább integessél már messziről és ugráljál örömödben!
- De én tudtam, hogy sima lesz, most mit izgultatok?!

Juttka megjegyzése:
semmi pókerarc, napok óta egyre fokozódó transzban élek, aminek méltó betetőzése volt az hosszas várakozás a folyosón, az egyforma ajtók között papírokkal mászkáló hivatalnokok közt (náha egy-egy megkérdezte, kire is várunk :)). Tiszta orosz kritikai realisták.
A zombi mód meg nehezen oldódik, a játszira visszafelé menet lélekben az oviszsák tartalmát pakoltam (edig addig rá se mertem gondolni :))
A tantusz meg csak este fél 9 felé kezdett leesni, és végre aludtam egy jót!

Bejegyezte GVera és Juttka

Nincsenek megjegyzések: