2010. szeptember 2.

hétfőn nyitunk

komoly tartozások halmozódtak fel itt a blogon.
olyan mintha behalt volna az egész, mintha irreálisan nagy vállalásunk tényleg dugába dőlt volna
DE NEM!!!
minden szorgos kezünket és építő energiáinkat az ovira fordítottuk, meg néha azért elmentünk nyaralni is, hogy a gyerekeknek is legyen nyár(na jó, meg nekünk is).

Nem tudom a kedves blogolvasónak milyen lehetett a nyár folyamán a képe az egészről, de nekem egy elég kaotikus se eleje se vége valami érzésem volt.
Ha az ember odament a helyszínre, márpedig ovis szülőként gyakran tette ezt, akkor bármennyit is dolgozott ott, mindig romhalmazra érkezett és úgy is ment el. 

Aztán egyszer csak a sok láthatatlan munka eredménye mégiscsak átlépett a látható világba.

Az egyik nap pár lelkes apuka nagyot markolt és kiírtotta a felesleges növényzetet a kertből. Én egy kicsit sajnálkoztam, mert hát mégiscsak növények, de be kellett látnom, hogy nem azok a fajták, ami egy oviudvaron eltűrhető. Hatalmas gaz és egyéb dzsungelre kell gondolni, ahova ha egy gyerek bemegy (és ugye bemegy) akkor nincs az az óvónéni vagy szülő aki látja hogy mi történik odabent.
Nos apák nekiláttak és az eredmény valami elképesztően hatásos lett. A tér kb a kétszeresére nőtt.
Nálam valahol itt fordult át a dolog reménybe.

Innentől kezdve, folyamatosan jöttek az olyan történések, amik mind, mind ilyen hatalmas és látványos változást hoztak.
A másik kedvencem az volt, amikor már lekerült az aljzatbeton.
Mert azért képzeljétek csak el, amikor az óvoda különböző helységein mindenféle árkok vezetnek át heteken keresztül. Mindenhol csak félig vagy egészen levert, letépett burkolatok, a falban hatalmas lukak és repedések és sitt és sitt és sitt mindenütt. És akkor egyszercsak az egyik reggel, eltűnt az árok és egy gyönyörű sima szabályos sík felületet láttál. Lehengerlő volt.
Aztán jöttek a festők. Eredetileg mi szülők festettük volna az ovit, de az épület hatalmas, a belmagasság naaaagy a munka pedig nem kis szakértelmet kívánt a falban található lukak száma miatt.
Ez mind nem lett volna elég érv, ha nem találunk a Rákosmenti Waldorf iskolában egy szülőt, aki éppen ilyen munkát keres.Mindenki jól járt. Mi meg csak ámultunk a gyors és nagyon nagyon látványos munkát látván.
Ugyanez történt a vizes helységek burkolásával is.
Egy kis megbicsaklás azért mégiscsak kell, így a vége előtt. Egy óvodát ugyanis engedélyeztetni is kell, az pedig nagyon nagyon sok papír és engedély megszerzésével jár.
Mikor az önkormányzat képviselői először kint jártak, hát bizony nem voltak annyira elájulva a látványtól mint mi. Naná, hogy nem. Ők nem bontottak falat és burkolatot  hetekig, nem pakoltak sittet, nem festettek ablakokat és főleg nem nagyon látták honnan indultunk. Ezért nem is nagyon káprázott a szemük a csodálatos sík aljazatbetontól. Az önkormányzat(megjegyzem teljesen jogosan) óvodát szeretett volna látni itt, mielőtt engedélyt ad rá. Nem nagyon látta, képzelődni meg nem akart. Ha jól emlékszem ekkor még a vizes helységek burkolása nem volt meg.
3 nap haladékot kaptunk, hogy látványosan óvodává fejlődjünk. Ez a három nap, nem volt más mint az augusztus 20-i hétvége. Nos mi így ünnepeltünk.
Egyetlen hétvége alatt, minden burkolva lett, helyükre kerületek a kis wc-k és mosdók, van folyó hideg és melegvíz, lettek lámpáink, az ablak és ajtófestést majdnem befejeztük, a kertből a hatalmas, már kitépett növényhegyet eltüntettük. A kertbe egy hatalmas hegybe lerakott termőföldet elgereblyéztük, áthoztuk a régi kertből a kerti játékokat... és még kitudja mi minden.
A hatás meglett, MEGKAPTUK A SZAKHATÓSÁGI ENGEDÉLYT!! HURRÁ HURRÁ HURRÁ!!!

Még egy pecsét hiányzik az engedélyünkről. Az utolsó szemlénk holnap reggel lesz. Jöhetnek a drukkok.
Addig ma, takarítás takarítás takarítás.....

Tegnap volt az első szülői estünk. Szinte mindenki ott volt. Nagyon jó volt így egyben látni a csapatot.
Sajnálom, hogy nem volt nálunk fényképezőgép.

megpróbáltam összeszedni pár ilyen volt - ilyen lett képet.

kert ahogy kaptuk


dolgozunk rajta:

ahogy most néz ki:

a jövő(a kép most készült a kertben, és terv szerint ez a vonal teljesedik majd ki az egész területen)



hogy ne nyúljon végtelenre ez a bejegyzés, na meg hogy elküldjem végre, a többi képpel egy külön posztban jelentkezem

Nincsenek megjegyzések: