2010. szeptember 4.

Az Újaknak


Szerdán volt az első szülői est az új oviban.

Nálunk a szülői estek nem "tipikus" waldorfosak, amennyiben nincs az elején közös ének, játék, lelki ráhangolódás. Mégis, ahogy (bő negyedóra késéssel) beléptem az új csoportszobába, a hatalmas teret betöltötte valami megfoghatatlan, szinte mindenki ott volt. Nemcsak testben, hanem tettrekész figyelemmel, segítő odafordulással és mindenekelőtt feszült, érdeklődő várakozással, hogy milyen is lesz most ez az Új. A legtöbb új családból mindkét szülő eljött, és mivel most nagyon sok beszokós gyermek van, nagyon erősen érezni lehett azt a törékeny aggodalmat, amit a szülő érez, amikor rábízza a gyermekét két vadidegenre, hogy édesanyaként mellette álljanak a család melegéből a nagyvilágba vezető hosszú út legelső lépésénél.

Kedves Újak, amióta ide cseppentetek közénk, egyfolytában csak kérünk. Kérünk pénzt, időt, munkát, segítséget, és megint csak pénzt. És Ti adtok, adtok, és megint csak adtok, ki-ki ereje és tehetsége szerint. Hihetetlen szerencsésnek tartom magunkat, hogy egyszerre ennyien találtatok meg minket, enélkül nem jutottunk volna idáig. Mostantól az ovin a sor, hogy adjon, adjon, és megint csak adjon Nektek. Szívemből hiszem, hogy így lesz.

3 megjegyzés:

Millie írta...

Nagyon jó beleolvasni ebbe a blogba, látni hogy ilyen is létezik!
Mi éppen egy XVI. kerületi "állami" oviban szívunk, életem első szülőije minden kritikát alulmúlt... :-(
Bárcsak mi is ide járhatnánk!

Manka írta...

Szia Millie! Semmi sem lehetetlen, tudod! :-)

Lili írta...

Szia Millie! Ne szívjatok! 2011 szeptemberében indul a második csoportunk.
3 gyerek is jár hozzánk akik anno a kucorgó oviban kezdtek. kb az első szülőin gondolták meg magukat. Még úgy is minket választottak, hogy akkor még a 17. kerületben lakott az ovi.