2010. június 28.

Pate Brisee


Két sütireceptet is egyben, mert kicsit más töltelékkel nagyon finom citromos süti készíthető ugyanezzel a tésztával.
A receptek eredetijei Joanne Harris valamelyik könyvében vannak.

Pate Brisee

Tészta:
250 gr liszt
200 gr vaj + egy kicsi a forma kikenéséhez
40 gr (barna)cukor
1 tojás
2 ek hideg víz

Töltelék 1. – gyümölcsös
500 gr fekete áfonya v. más
2 tojás
150 gr (barna)cukor
2 dl habtejszín
25 gr liszt
1 kk sütőrum+vaniliaaroma

Töltelék 2. – citromos
2 citrom, leve+reszelt héj
2 tojás
100 gr cukor
150 ml habtejszín
50 gr vaj



  1. A hideg vajat beleforgácsolom késsel egy tálba belemérem a lisztet és villával összekeverem.
  2. Beleteszem az összes többi tésztahozzávalót és jól összegyúrom.
  3. Kis gömböcöt formálok belőle, folpackba csomagolom és legalább 40 percre a hűtőbe teszem pihenni.
  4. Lisztezett deszkán kinyújtom, a vajazott tepsibe teszem, körbevágom a kilógó részeket.
  5. Visszateszem a tésztát tepsistől a hűtőbe 20 percre.


Innentől ugye attól függ épp milyen sütit csinálok.

Gyümölcsös verzió:

  1. Kiveszem a tésztát a hűtőből és gyümölcsöket a tésztára szórom.
  2. Összekeverem a töltelék hozzávalóit és ráöntöm.
  3. Esetleg a tetejét finoman megszórom barnacukorral, de elhagyható.
  4. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35-40 percig sütöm vagy amíg a töltelék meg nem keményedik vagyis már rázásra nem lötyög.
  5. A legnehezebb része pedig: legalább egy órát hűlni hagyom.

Citromos verzió:

6. A tojást, a tejszínt, a citromot (héj+leve) krémesre keverem.
7. A vajat felolvasztom és belekeverem.
8. A kihűlt tésztába öntöm.
9. 15 percig 180°C-on, majd 20 percig 160°C-on sütöm vagy amíg meg nem keményedik a töltelék.
10. Mint a másiknál: 1 órát várok amíg kihűl.

Jó étvágyat!

Gitta

2010. június 27.

„The show must go on….”

Bontás – beszámoló 2.0


Szombat reggel ismét összegyűlt maroknyi csapatunk, hogy a megmaradt falak is ledőlhessenek. Sajnos létszámban nem voltunk annyira eleresztve, mint legutóbb, de így is szépen haladt a munka! Az leendő óvónői fürdőszoba (felesleges) két fala leomlott, csak négy erős férfikéz és némi szép szóra volt szükség hozzá (értsd flex és vésőgép ). 
Apukám, ezúton is köszönjük a segítséget!
Az öltözőnk közepén éktelenkedő tégla pult bontásnak Gittával nekiestünk egy-egy véső és kalapács segítségével – igaz most látom, hogy ez vasárnapra lett előirányozva. Mikor én 1 óra körül eljöttem, már csak néhány sor volt hátra ebből a „közepesen nehéz fizikai munkából”.
Gitta, azt hiszem igazán jók voltunk. Én csak 1-2 téglát kalapáltam szét, de azt hiszem, ez belefér – nyugtassatok meg!
A megmentett elektromos vezetékekből is szép kis (nagy) kupac gyűlt össze és a falon lévő felesleges burkolatok is kezdenek kevesebbnek látszani.
Szóval, hagytunk még munkát magunk után a délutáni műszaknak is, de egész szépen abszolváltuk a mára kirótt tennivalókat.
Ja, és a legfontosabbat nem is említettem, az igazi kedvcsináló áfonyás pitét, ami Gitta jóvoltából került „asztalunkra”. Mennyei volt, köszönjük!

Jó munkát az utánunk következőknek!



Manka





még képek ITT



2010. június 26.

Szent János napja, a nyári napforduló

...
Ha egy esztendőt úgy közelítünk meg, mint a Föld makrokozmikus lélegzetvételét, akkor Keresztelő Szent János napjára (június 24.) úgy tekinthetünk, mint a kilégzés vége és az új belélegzés eleje, az év körforgásának végpontja és egyben az új évkör kezdete. Kiegészítő párja e nap a téli napfordulóhoz kapcsolódó Karácsonynak. Az év leghosszabb napján ünnepeljük a számos kereszténység előtti, ősi hagyomány mellett Keresztelő Szent János születésének napját. A téli napforduló és Jézus, valamint a nyári napforduló és János kapcsolatát jellemzi esszenciálisan Keresztelő János bibliai mondása: 
...
„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”.
...
...
E kozmikus törvény a régi és új tanítások, az éjszakák és nappalok, a kiáradás és befogadás kapcsolatán kívül igaz a külső és belső fény, a kifelé és befelé fordulás viszonyára is. Most, hogy megtörtént a „nagy kilégzés”, a Föld lelkének kiáradása az éteri világon túl a kozmikus térbe, elérkezett a karácsonyig tartó visszatérés ideje, amikor a szellem befelé tekint, egyre mélyebbre, hogy a téli napfordulókor éberségének teljét elérve önmagára ébredhessen.
...
De a nyári napforduló még a kiáradás, a szellemi álmodás napja és éjszakája. Míg a külső fény tejességében tobzódik, addig szellemi valónk a világba kiterjedve álmodik. Ez a nap az esztendő kapuja, leképeződve az egész évet tartalmazza: kép a képben, álom az álomban.
...
...
...
...
Ezt az álmot és az eljövendő ébredést látták az emberek már ősidők óta e napban és ünnepelték az élet számos területére vetítve. Legismertebb és a legnagyobb jelentőséggel bíró e hagyományok között a Szent Iván éji tűzgyújtás és tűzugrás. A tűz a Nap egy kis része, annak földi helytartója. Égi eredete végett életadó, gyógyító, megújító erővel bír. Általa az emberek megtisztulást, új életet reméltek a következő évre a termésben, az egészségben, a lelki életben és a szerelemben. A tűzbe gyógyító növényeket dobtak áldozatul, melyek közül nem maradhatott el a napsárga orbáncfű, más néven jánosfű. A bőség és termékenység segítésére virágokból, gyógyfüvekből koszorúkat is fontak és azt viselték a tűz körüli tánckor és a tűz átugrásakor. János napkor a különböző körjátékokkal „kiénekelték” a párokat, hisz ez a nap a párok egyesülésének napja is volt, melyet hosszan tartott böjt után beteljesedés és termékenység koronázott.
...
...
...
...
A tüzet hagyomány szerint négyszögletűre rakták jelezve az év körének négy sarkalatos pontját: a téli és nyári napfordulókat illetve a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget. A tűz átugrásával a lányok, illetve párok vagy családok a következő évbe léptek át megszentelve a naptól, az égi szellemtől, remélve az éltető fényt az élet minden területén.
...
A tűz mellett gyógyító erőt tulajdonítottak a János nap hajnalán szedett harmatnak is, amelyre „élet vizeként” tekintettek és betegeket kentek meg vele felépülésüket remélve.
...
...
A János napi párosító dalok egyik legismertebbje a Magos a rutafa: 
...

Magos a rutafa, ága elágazik.
Selyem sár haja, Magyar Ilona
Haján felül gyöngy, koszorúja gyöngy. 
Még a tengeren is átalhajladozik
Selyem sár haja, Magyar Ilona
Haján felül gyöngy, koszorúja gyöngy. 
...
...
...
A mi óvodai életünkben a nyárünnep, kapcsolódik a János napi hangulathoz. Ha az idei tüzet a szűkös hely miatt nem is ugrottuk át, azért nagyon finom étel főtt rajta, biztos vagyok benne, hogy áldás volt azon is.
...

Az év teljességét a gyerekek számára készített játékok hordozták, amelyek hagyományos részei a négy elemhez kapcsolódnak: horgászás – víz;  kincskeresés, akadálypálya – föld;  lovacskázás, célbadobás – levegő; tűzgyújtás és –ugrás – tűz.

...
...
Az egész nyár folyamán érdemes a gyerekeknek olyan játéklehetőségeket adni, amikor az elemekkel találkozhatnak sok mezítlábazással, vizezéssel, napfürdővel, sarazással, fűben hempergéssel, dagonyával, tüzezéssel. Erre ugyanis a maga teljességében csak nyáron van igazán lehetőség. Remek ötleteket nyújt Christiane Widmayr és Anneliese Kompatscher Gyerek és kert (Mezőgazda Kiadó) című csodálatos könyve, amit én személy szerint minden szülőnek nagyon buzgón ajánlok. 
...
...

De az otthonunkon belül is lehetőséget adhatunk a nyárhoz kapcsolódó hangulatok és szimbólumok megjelenítésére. Mi felnőttek gyakran már nem érzékeljük azokat az egyszerű „finomságokat”, amelyek a gyerekek számára viszont igen nagy jelentőséggel bírnak, sőt jellemük fejlődését is befolyásolják. Egy szépen, egyszerűen berendezett, a természet ihlette kis szeglet a lakásban a gyerekek számára egy csoda, egész világokat képesek kibontani belőle mozgósítva belső erőiket. Ezért érdemes otthon létrehozni egy ilyen kis évszakasztalt vagy ficakot, amit nagy titokban változtathatunk az időszakoknak, az évkör aktuális szellemiségének megfelelően.
...
...
Akinek már van ilyen vagy kedvet kapott a megteremtésére, azoknak szívesen adok pár ötletet a nyári időszakra. A kis szegletünk lényege az egyszerűség és természetesség. Semmit sem kell túlzásba vinni, a kevesebb több – elve itt igazán élő valóság. A meghatározó alapszín lehet a sárga, mint a nap szimbóluma, ami a nyár végére átváltozhat arany színűvé vagy narancsossá, érettebbé. Lehet rajta egy kis világoskék is, ami a vizet jeleníti meg, akár kis kék selyemmel, tálkába tett vízzel, amin százszorszépek úszkálnak. Lehetnek rajta apró színes kavicsok. Kicsi vázában vagy cserépben sárgás virágok (gólyahír, margaréta, orbáncfű, pitypang, pipitér, később búzakalász, napraforgó stb.), de lehetnek színpompás mezei virágok is. Rakhatunk a szegletkénkre pici bogárkákat, méhecskéket, szöcskéket, lepkéket pl. gyapjúból megformálva, békát, gyíkot, szentjánosbogarat kavicsra festve. Mellettük kicsi gyertya, koppintó. Készíthetünk az egész tetejébe egy napot szalmakoszorúból, selyemből vagy gyapjúból vagy egy nagy sárga virágból, amit valahogy hátulról, titkosan vízzel is el tudunk látni.
...
...
Ezekkel az ötletekkel csak alapot gondoltam adni, de ha már ráéreztetek, bárki mehet a maga kreativitása mentén. És ha kérdésetek van, szívesen válaszolok, vagy meg is beszélhetjük két kalapácsütés között az új épületben hétvégén. 
...
Brigi
...
...
...
...
aki pedig csak az online térben találkozik velünk, bátran tegye fel a kérdéseit itt a kommentekben

a bejegyzés képeinek egy részét Fekete Dani készítette

2010. június 25.

Menjen a munka!


Most hétvégén folytatjuk és reményeink szerint be is fejezzük a bontási munkákat. Az előző hétvégi lendülettel ennyi mindent tettünk (részlet Péter összefoglalójából): A tucatnyi résztvevő kidöntötte a nagyszobában lévő falat, ugyanitt elbontotta a téglából épített pultokat, kiszerelte a fürdőből a szanitereket, leverte a burkolatokat, kivette a felesleges válaszfalakat és a konyhában is lebontotta a felesleges burkolatokat. A sitt nagyobbik fele a konténerben landolt, ami órákon belül elhagyja a helyszínt. Továbbá az udvaron a felesleges fákat is kivágtuk. 

Péter számításai szerint ezzel a bontási munkák felén vagyunk túl. Ezek várnak még ránk többek között: fal bontások, elektromos hálózat lebontása, ablak kiszerelése, épített tégla pult szétbontása újrafelhasználható módon…



Szóval van mit tenni, reméljük megint sokan leszünk!



Találkozunk tehát szombat reggel 9-kor!






szerző:Éda

2010. június 22.

Kiskifli, avagy mit eszik a szülő ha bont



A szombati bontás egyik slágere, Manka mini kiflije volt. Mire én odaértem már csak egy darab félbeharapott példány árválkodott a pulton. Valamelyik gyerek után maradhatott ott. Nem sokat haboztam, befaltam. Megérte.
Közkívánatra itt a recept:

Kiskifli

- 1 kg liszt
- 7 dkg élesztő egy kiskanál cukorral 2 dl tejben felfuttatva
- 1,5 kk só
- 4 dl tej
- 1,5 dl olaj



A közepébe 25 dkg vaj vagy margarin. Ebbe lehet keverni mindenféle fűszereket (én most fokhagymát és őrölt borsot tettem bele)

A hozzávalókból rugalmas tésztát dagasztok, majd a duplájára kelesztem.

Kelesztés után 6 egyforma cipót formálok belőle, és még egy kicsit félreteszem pihenni. Ezután a cipókat egyenként vékony kör alakúra nyújtom, és 8 körcikkre vágom. A széles végekbe teszek egy-egy kanál fűszervajat és szorosan felcsavarom. A tetejét megkenem tojássárgával és sajtot, magokat szórok a tetejére. 200 fokos előmelegített sütőben szép pirosra sütöm.

Könnyedén vegánná tehető a recept, a tejet lehet rizstejjel vagy vízzel is helyettesíteni, ez esetben kisebb mennyiség is elég belőlük. Fő, hogy jó rugalmas, fényes tésztát dagasszunk belőle.


Jó sütögetést!


Manka

2010. június 21.

Elkezdtük…

 
Szombaton a szülők lelkes kis csapata megszállta a Hársfa utcát, hogy az elképzeléseiket formába is öntsék. Beszámoló 1.0.


Sok dolog történt szombaton. A leendő csoportszobában falat, pultot bontottunk, a fürdőszobában levertük a csempét, kibontottuk a zuhanytálcákat és átjárót ütöttünk a falába. Lebontásra került az előtér falát körbeölelő lambéria is, a lányok nagyon lelkesen tépték. 

Kint a kertben is folyt a munka, a rossz helyen lévő növényzettől kellett megszabadulnunk.

Szép számban képviseltették magukat mind az új, mind a régi szülők. Végre, azt hiszem, kezdek tisztába kerülni a nevekkel, arcokkal, de azért még mindig vannak homályos részek.

És voltak ám gyerkőceink is, akik szorgalmasan hordták a kibontott és megtisztított téglákat, és még szorgosabban fogyasztották az ideiglenes konyhában felhalmozódott finomságokat – amivel a gondos anyukák készültek. Kár, hogy erről nem készültek képek, bizony, ösztönzőleg hatottak a munkakedvre! Köszönjük a sok jó falatot, amit hoztatok!!!    (A következő alkalomra talán szükségünk lesz egy kemping asztalra, mert a szupi kis büféasztalunkat is elbontják…)
A sok pozitív dolog mellett, megemlíteném, hogy sajnos a nap nem telt el baleset nélkül, Zoli, reméljük, már jobban van a hátad!!!

Elszántságban és eszközökben azt hiszem, nem szenvedtünk hiányt, a létszámot viszont lehetne fokozni. Kedves barátok, ismerősök, minden szabad kéznek nagyon örülünk, cserébe egy lelkes csapatot, és finom harapnivalókat ígérhetünk 

Számomra egy élmény volt, jól éreztem magam, és jól esett a munka! Remek érzés lesz majd nap mint nap a saját kezünk munkáját látni, ha egyszer elkészülünk.


Köszönöm mindenkinek, aki ott volt szombaton!

Manka


szerző: Manka (igen, azért nem ismeritek, mert épp most csatlakoztak hozzánk és lám lám, példaértékűen lelkesek)
megsúgom: az utolsó képen ő lapátolja a sittet a fürdőben

Üzenet a maradóknak

... avagy „aki dudás akar lenni pokolra kell annak menni” avagy „egy távoli bolygólakó adó-vevő készüléken segítséget kér”


Azt hiszem, én és kicsi fiam, elég hasonlóan álltunk a távozás kérdéséhez az év folyamán: nemes egyszerűséggel nem vettünk róla tudomást, hogy egyszer véget ér ovis pályafutásunk. Az én esetemben, eme remek taktikának a „nagyok szülőije” tett keresztbe, még a télen. (Amikor is megvitattuk, hogy hogyan is leszen ez az egész búcsúzósdi.) Váratlan gombócok toroktájt, a szembeszállós bogarak meg úgy repkedtek a szobában, mintha legalábbis nyár derekán járnánk.

Gergőnek annyi előnye (lemaradása?) volt hozzám képest, hogy ő egészen májusig, a „nagyok kirándulásáig” húzta. A kirándulás másnapján azonban már „bátran” kucoroghattunk kettesben a konyhakövön és sirdogálhattunk bele egymás nyakába. (Közben lelkesen igyekeztünk, hogy a másik ezt ne vegye észre, vicces.) Kettőnk közül, Gergő találta meg elsőként a mentőövet: Most azonnal hívjuk fel Bettit, mondjuk meg neki, hogy nyáron ne nyári szünet legyen (aminek semmi értelme), hanem megint nagyok kirándulása (plusz utóbb még SMS-ben kialkudtunk napi három (!) gombóc fagyit). Na ja, amíg lesz még nagyok kirándulása, addig nincs veszve semmi. Nagyok kirándulása ellenben csak a gyerekeknek van, úgyhogy én tovább keresgetem a magam mentőöveit és reménykedem, hogy nem jut eszébe senkinek leírtani a levlistáról, sőt, egyáltalán nem fog feltűnni senkinek, hogy mi már nem is vagyunk ovisok, így kapunk ősszel búzamagot, tavasszal búzafüvet, közte meg lejárhatjuk veletek a spirált (hogy a miegymásról már ne is beszéljek).

Jó, jó, tudom, ez nem így megy. Olyan ez, mint egy szakítás: persze, legyünk barátok, de ha reggel már nem a másikkal ébredsz (a másiknak énekelsz), az már nem ugyanaz. Ovin kívüli barátaimnak, akik az elmúlt hetekben megkérdezték „hogy s mint?”, próbáltam vázolni a helyzetet. Többnyire értetlenül álltak, „mi olyan nagy szám abban, hogy egyszer véget ér az óvoda?” kifejezéssel az arcukon. Különben is, hány szakításon is túljutottunk már? Na épp ez az, amitől félek: Hogy egyszer kifogy a csoda-takaróinkból a varázserő és már nem azzal a kimondhatatlan érzéssel fogunk alájuk bújni, mint mostanság minden este és hogy ettől én magam leszek sokkal kevesebb.



„Ezennel zárom is soraim

Ölelek, csókolok mindenkit

Maradok tisztelettel: Valóság”



(És, aki nem tudná, itt a Kórus részéről az jön, hogy „Sajnos már nincsen velünk/Levelet ír csak nekünk” :-))



Ági

2010. június 19.

A bontás napja

A mai nap a bontás napja. Mert költözik az ovi, na de hová???
Remek épületet nyertünk az önkormányzattól,  ami hát hogy is mondjam, jelen állapotában csak a mi nagyon színes fantáziánkban néz ki ovinak. A tér kijelölve, a lehetőség benne van, csak rajtunk áll, hogy a két kezünkkel ovit faragunk-e belőle. Számomra ez nem kétséges, de azért izgalmas megnézni, honnan is indulunk.







Innen szép nyerni. :)
Nem, nem bontjuk le az épületet, de néhány falat, tégla pultot, vezetékeket, elhasználódott burkolatokat igen.

a terv:


1. csoportszoba (4 fő)
  • gipszválaszfal eltávolítása (kb. 20 nm2, de könnyen bontható)
  • tégla épített pult bontása, építőanyagot újrafelhasználjuk
  • ragasztott szőnyeg padlóburkolat felszedése
  • felesleges falburkolatok eltávolítása
2. fürdőszoba 2 fő (szűk a hely)
  • tégla válaszfal kibontása (kb. 5 nm2)
  • szaniterek leszerelése
  • falburkolatok leszerelése
  • ajtó újrafelhasználható módon történő kibontása
3. konyha (1 fő)
  • meglévő fali szekrény leszerelése
Amennyiben van villany és bontókalapács is, akkor
4. öltöző (2 fő)
  • ablak kibontása főfalból és a nyílás kibővítése ajtónyílássá
  • álmennyezet vizsgálata, bontás???
5. óvónői (1 fő)
  • tégla válaszfal kibontása ajtónak
6. kertrendezés (2 fő)
  • fakivágás, kaszálás
A lelkes kezdő csapat már 9-től a helyszínen van és estig ott lesznek. Én magam ebéd után csatlakozom.
Kezdődjék a tánc! Hajrá mi!

2010. június 18.

Amikor mi waldorfosok lettünk,

avagy ovialapítás 1.0-tól a 2.0-ig 
2008. elején ültünk otthon fejünket fogva és teljesen meglőve… ami van, azt már tudtuk, hogy nem akarjuk, ami nagyon jó lenne, az meg nincs, vagy legalábbis nem találjuk…
Vera, barátnőm, szülőtárs, akivel egy cipőben eveztünk már akkor is, csak még nem itt és nem ilyen lelkesen , rámcsörgött, hogy a neten böngészve talált egy hirdetést a XVI. Kerületi Waldorf iskola honlapján, miszerint sok szeretettel várják a lelkes szülőket a XVI. Kerületi oviindulás kapcsán este 7 órai kezdettel. Juhhéééé, hurrrrrrrá, imáim meghallgatásra kerültek! Indul az ovi a kerületünkben! Ja! hogy a megbeszélés aznap este? Apa vidéken, nagyi nincs, sebaj, megoldjuk, mert ott kell lennünk. Este Verával mint két elsőbálozó lány, izgatottan léptünk be Az Iskolába. Az épület maga adottságait tekintve nem különbözik bármely más iskolától, de ott azonnal megindult bennem valami. A világító mécsesek, a puha selymek, a szolid mégis megkapó díszítések…. Mai napig esküszöm, hogy az egyik manó az ablakpárkányból bátorítóan rám kacsintott. Majd jött Éda, a Tündér, bemutatkozott, felkísért minket, teával és süteménnyel kínált, beszélgetett velünk és a szemünkbe nézett. Szerintem a házi készítésű sütik illata mellett varázspor keringett a levegőben, mert szépen sorban a hatásuk alá kerültem: Péter, Ági, Nojka …és a többiek…annyira sokféle , mégis egyforma ember….akkor még nem tudtam, ma már bizonyos: azon az estén hazatalált a szívem. Közösségre, családra, barátokra leltem a klasszikusnál jóval mélyebb értelemben. Akkor még azt sem tudtam, hogy ha egy ilyen közösség ekkora szívvel munkának lát, ott sziklák gördülnek, folyók térnek ki medrükből, így nagyon szíven ütött és földre terített a tény: óvoda még sehol, illetve a XVII. kerületben, és most itt nem arról beszélgetünk, mik az elvárások az oviszsák tartalmával kapcsolatban, hanem a hogyan, hol kezdjünk bele az ovialapításba kezdetű, kicsit nagyobb horderejű kérdések vannak napirenden. Megrészegülve, zsongó fejjel mentem haza, hálával mindenki iránt, hogy találkozhattam ezekkel az emberekkel. Telefonon beszámoltam a férjemnek, milyen élményben volt részem, és megbeszéltük, hogy sajnos ez számunkra nem járható út, a XVII. kerületbe nem tudunk átjárni, a kerületben ovi meg nem valószínű, hogy hamarosan lesz, hiszen egy ilyen fába az ember évekig vágdossa a fejszéjét. Majd eltelt egy hét, s nem hagytak nyugodni a belém ivódott szavak, a nyílt, lelkes tekintetek, a lehetőség, hogy Közéjük tartozzak. Kár szaporítani a szót: egy hónap múlva már lelkesen tettem meg reggelente és délben az utat a XVII. kerületbe és egyre növekvő pocakkal rohangáltam a többiekkel ingatlanokat nézegetni, ÁNTSZ-nél üldögélni, önkormányzatnál informálódni. Nehéz, gyakran kilátástalan volt a küzdelem, ilyenkor összeültünk beszélgetni /nagyon-nagyon ritkán, de előfordult, hogy már az én sütim is az asztalon illatozott/, s másnap mindig újult erővel indult a munka. 2008 őszén megnyitotta kapuit a varázslatos Tündérrózsa óvoda. Azóta eltelt két év, Veráék is, mi is rutinos waldorfos szülők lettünk, úgy járunk az oviba, mintha második otthonunk lenne, tudjuk, mit érez az, aki még előtte áll, tudjuk a válaszokat a kétkedők számára, tudjuk mit nyer, aki csatlakozik hozzánk. Tudjuk, csak az ennyire nagy dolgokat lehetetlen szavakba foglalni. Ismeritek….az puha, meleg, torkot is összeszorító, „aszembebogárrepült” érzés a szív tájékán…




Utóirat: Ovi születik 2.0 Csak azt vettem észre, hogy megint nő a pocakom és már megint rohangálok …tűzoltóság, anyagbeszerzés. Mosolyogva nézem az újak néha riadt tekintetét, hallom a bizonytalan kérdéseket és sehol nem találok magamban semmi kételyt: ITT és MOST ovi születik, ezt mindenki tudja!

szerző: Gabi

2010. június 17.

Elfogult realitás


Én már nehezen tudom megítélni, hogy a többi oviba is mind csak ilyen gyönyörű gyerekek járnak? Biztos nem a koszorú miatt van, mert azt csak most viseltek, nyárünnepen, és akkor se jutott a felének se. Szóval nem értem. Ott ragyognak körbe, meg főleg össze-vissza, én meg mindig azon kapom magam minden nap, hogy de jó nekem. Pedig nem is úgy ébredtem.

A bábszínház mesés volt. Elvarázsolt mindnyájunkat. Még a gyerekekre is elfelejtettem volna nézni, ha nem suttyant oda Ákos egy-két nagyon fontosat néha. Akkor meg jól megnézhettem az arcukon az áhítatot. Na, az nem utolsó élmény. Nagyon hálás vagyok a fáradni nem akaró bábosoknak, hogy vállalták, hogy a semmiből csinálnak újat és nem a régiből, és mindazt, ami ezzel járt. Megindító volt a hegedűjáték, a gyönyörű bábok, meg ahogy mozogtak és a jóságos hangvételű mesélés is.

Köszönjük.

Becslésem szerint az akadálypálya is óriási lehetett, mert a gyerekek mintegy két harmadával egyáltalán nem találkoztam a hátsó kertben, ahová kötelességem szegezett. A kedvencem az volt, amikor az egyik kerekarcú rendelt nálam egy koszorút az anyukájának. Feltételei is csak annyi volt, hogy „nagyon gyönyörű” legyen. Meg kell mondjam, az anyukája eddig sem volt csúnya, de a fiavitte koszorútól már lekerült az evilági lények listájáról és felsőbb osztályba lépett.

Még nem mondtam, de nekem a nyárünnep valamiért nehéz dió szokott lenni, mert talán évvégére már beszakad a toleranciám alatt a jég, vagy mi, de valahogy mindig a fogamat szívtam. Most meg csak örvendeztem és legeltettem a szemem a többiek örömén is, amitől még inkább örvendeznem kellett.

A rendkívül gördülékeny, villámtempóban lezajlott elpakolás pedig egyenesen példaértékű volt. Mire kezdtem volna nekiállni, hogy most már komolyabban tegyek úgy mintha nagyon segítenék, mert mégiscsak…, addigra már készen is volt minden, győztem keresgélni még pár – amúgy teljesen fölösleges – tennivalót. Ezt is nagyon köszönöm, nekem ez is nagy élmény volt.

Meg egyáltalán az, hogy láthatom rajtatok, hogy közösség vagytok. Méghozzá egy remek csapat. Figyeltek egymásra, szerettek segíteni a másiknak és csak úgy is együtt lenni. Azt hiszem ezt köszönöm leginkább.

No, akkor találkozunk munkáskesztyűben!

szerző: Brigi

2010. június 15.

Ovi kiadó!

A kertvárosi családi házba, ahol jelenleg működünk, olyan bérlőt keresünk, aki elköltözésünk után is oviként használná. Tehát figyelem, apróhirdetés következik:
Kiadó óvodává átalakított családi ház a XVI. ker.-ben (Zuglóhoz közel) , érvényes (25 fős) engedélyekkel, a Kiserdő mellett, hangulatos belső kialakítással.
Ha tudtuk családi napköziről, vagy induló ovis szerveződésről, kérlek írjatok!

2010. június 14.

Ovialapítók v2.0

A XVI. kerületben (Kertváros, Ötfalu - kinek hogy tetszik) 2008 óta létezik Waldorf ovi, a Tündérrózsa. A következő levelet két éve, az indulás előtt írta egy alapító szülő a levelezőlistánkra:
"tervezem egy videójáték elkészítését, a neve Ovialapítók V 1.0 lesz. A legizgalmasabb rész (persze csak a 8 karú ügyintézővel való küzdés után) az lesz, amikor robogóval kell a bedugult hungárián a kamionok közt budára menni, majd időre vissza a tűzoltósághoz. Persze csak 1 élet lesz, különben game over. Lesz még benne pénzkeresés, iratvadászat, vízvezeték sámánkodás, csemperagasztás Petivel a hátunk mögött aki a fejét ingatja, ha nem jól áll, garázsbontás darazsakkal, meg minden. :) A cél a normatíva megszerzése időben, különben visszadob a pénzkeresés szintre..."
Két év elteltével újra belefogunk ebbe a játékba. Vigyázz,kész, rajt!

Preambulum

"Az óvoda ott van, ahol az óvó néni van."

Az idézett mondat az egyik óvó néninktől származik.
A következő pár hónap - és remélhetőleg ez a blog is - arról fog szólni, hogy mi, az ovi közössége, ehhez a szépségesen egyszerű igazsághoz megteremtsük a "körítést".
Drukkokat és jókívánságokat szeretettel fogadunk!